A bullterrier eredete
Nomen est omen, a bullterrier a bulldog és a mára már kihalt fehér angol terrier keveredéséből jött létre. Legalábbis az őse. Eredetileg a tizenkilencedik században még igencsak népszerű kutyaviadalokra tenyésztették ki. A Bulldog igen jól teljesített ezeken, szerették volna az izomkolosszust valamivel légiesebbé tenni, és erre jó ötletnek bizonyult a terrier vér, amit aztán némi dalmatával, a greyhound és a perdiguero de burgos. Ellenben a bullterrier sokkal jobban teljesített a patkányvadászatban, mint más kutyákkal való küzdelmekben, így a tenyésztés egy idő után más irányvonalat vett.
James Hink angol tenyésztő jegyezte le elsőként a fajtajegyeket és az ő nevéhez fűződik a fehér bullterrier megalkotása is. Ezeknél viszont olyan genetikai problémák jelentek meg, amiket kívánatos volt kiküszöbölni, így a fajtát a húszas évek elején elkezdték staffordshire bullterrierekkel is keresztezni. Ennek a násznak köszönhetjük a színes bullterrier változatokat. A kutyaviadalok betiltásával és kikopásával ezeknek a fajtáknak is más szerepe lett, a jellegzetes megjelenés és az egyedi jellem sokakat tett már a bullterrier szerelmesévé, így családi kutyaként is megállják a helyüket.
A bullterrier jelleme
A bullterrier alapvetően egy meg nem értett jellem, sokan gondolnak rá agresszív vadállatként, hasonlóan a dobermanhoz. Azonban ennél a kutyánál is elmondható, hogy a nevelés és a szerető otthon mindennek az alapja. A kutya sosem támad ok nélkül, ellenben, hogy miben lát okot, azt már korán el kell kezdenünk formálni. A bullterriereknél kiemelten fontos a korai és megfelelő szocializáció, minél több emberrel és kutyával találkozik kora kölyökkorában, annál jobb.
Alapvetően játékos és agresszívan védelmező típus. Ez olykor nehezen kezelhető kombináció, hiszen erőteljes megjelenése félelmet kelthet, egy pánikoló játszótárs pedig, ha inkább támad ijedtében, méltó fogadtatásra talál majd a bullterrier oldaláról is. Ugyanez lehet igaz az emberek esetében, a bull nem támad meg csak úgy bárkit, ellenben, ha félreérthető a viselkedésünk, a kutya védelmezni fogja a gazdáját minden teketória nélkül.
Ez a tüzes temperamentum a terrierek ismert értelmes makacsságával párosul. ha valamely parancsot értelmetlennek találja, könnyen elengedi a füle mellett és hajlamos a dominanciaharcra is. Emellett viszont végtelenül ragaszkodó és a gyermekeket is nagy elánnak védelmezi. Ez a jellem egy tapasztalt gazdát kíván meg, és már kora kölyökkorban megkezdett következetes nevelést is.
A bullterrier külleme
A legjellemzőbb talán az az ikonikus tojásforma fej, amelyről mindenki azonnal megismeri. A koponyaforma hat ki a lefelé görbülő karvalyorrára is, amit az FCI bejegyzett fajták közt egyedülálló háromszög szem koronáz meg. A bullterrier nem egy szépségideál. Komikus és egyedi megjelenése viszont pont ezért vonz annyi rajongót a kedves és bohókás természet köré. Ezek a vonások már a kutya védjegyének is számítanak, külön elnevezésekkel illetik őket.
Emellett a faj fontos jellemzője még a közeli, kicsi fülek, amelyek peckesen merednek az ég felé. Érdekesség, hogy a kezdeti, még kutyaviadalos időkben lógó fülüket nyírták, hasonlóan a dobermanhoz, hogy a harcok során ne tudják ott megkapni a kutyát. Azonban ezt a szokást betiltották, mire a tenyésztők úgy reagáltak, hogy kialakították a ma jól ismert fület. Ezt már nem kell utólag nyírni.
A bullterrier fajtának eredetileg nem volt különösebb méretkorlátozása, csak annyi, hogy a testmérethez arányos testalkat is párosuljon, hiszen a kutya tenyésztésének a célja a bulldog erejébe oltott agilitás volt a célja. Napjainkra azonban több alfajt is számon tart a szakma, melyek méretben is elkülönítik a bulldogokat.
Fehér és színes sztenderdje is elfogadott, utóbbi lehet fekete, foltos, vörös, őzbarna és tricolor, feltéve, hogy az adott szín az uralkodó a testen. A kék szín nem engedélyezett és foltok is csak a fej részén. Ez a színes bunda általában fénylő és sima, így különösebb gondozást sem igényel. Telente képződhet némi aljszőr, de ezeket is könnyű karban tartani.
Kinek való bullterrier?
A bullterrier egy energikus és izmos fajta. Arányaiban több rajta az izom, mint bármelyik másik kutyafajtán. Ez azt is jelenti, hogy mozgásra van szüksége és idő, amíg megtanulja kordában tartani az erejét. Nem véletlen a hangsúly a korai szocializáción, hogy ne elefántot neveljünk a porcelánboltba. Ugyanezen okból fontos más állatokkal is korán megismertetni, hogy a többi kutyával megtanuljon bánni. Általában nehezen fogad el más háziállatokat maga körül, hacsak nem kerül velük már korán kapcsolatba.
Ugyanezért nem ajánlják nagyon kicsi gyerekek mellé sem, vagy legalábbis felügyelet nélkül nem. Szó sincs róla, hogy szándékosan akarna bajt okozni, egyszerűen csak bumfordi és fellökheti például a gyereket. Az is hozzátartozik, hogy egy rosszul szocializált bullterrier fenyegetést láthat egy fülhúzásban mondjuk és temperamentumosabban reagálja le, mint azt egy gyerekkel kellene.
Ezért is szokás inkább tapasztalt tulajdonosok mellé ajánlani, akik kellő időt tudnak fordítani a nevelésére is. A szőrápolás igen egyszerű, azzal biztosan nem lesz gond, csupán a bullterrier örökletes betegségeivel kell vigyázni.