A szemüveg története

A szemüveg megjelenése

Valójában a lencséket már az ókorban is ismerték. Maradtak fenn színezett lencsék Kínából, illetve több feljegyzésben is megtalálható, hogy a tudósok tisztában voltak vele, milyen csiszolatú lencse hogyan korrigálná egy adott ember látását. Sokáig azonban híján voltak a megfelelő technológiának arra, hogy irányítva csiszolják a lencséket, másfelől kísérletezni se volt igazán min az üveg megjelenése előtt. A szemüveg lényege pedig a lencse, hiszen az teszi lehetővé a látáskorrekciót.

Emellett azonban egy másik probléma is felmerült, ami már akkor hátráltatta tovább a szemüveg megjelenését, amikor a lencsékkel már kísérletezni kezdtek. Ez pedig a rögzítés. Hogyan rögzítsük a keretbe foglalt lencsét? Korabeli filmeken, festményeken találkozhatunk az első próbálkozásokkal: orra csíptetett zwekker, lornyon, zsebből óraként előkapott fel pár lencse. Mi hiányzik mindről? A szemüvegszár. Bizony, ilyen pofonegyszerű dolog, mégis évtizedeket kellett várni rá, míg végül valaki kifundálta.

A szemüveg alternatív felhasználásai

Ahonnan a korabeli szemüveg modellek meríthettek rögzítés ügyében csak a korábbi történelmi hagyományok voltak, ahol még jelentős újdonságokkal szolgálhatott a néprajzkutatás is. Az inuit törzsek közt például évezredek óta használatos volt az úgynevezett hószemüveg. Találkoztunk már síelésből frissen hazaérkezett emberrel, igaz? Általában egészségesen le vannak barnulva és a síszemüveg nyoma ott van az arcukon.

Erre szükség is van, hiszen a hó nagy mértékben visszaveri a napfényt. Ha folyamatosan a fehér végtelen hómezőn járunk, gyakorlatilag olyan, mintha két irányból sütne minket a Nap. És a túlzott napsütés nem csak a bőrünkön okozhat leégést, de a szemünkben is hasonlóan kért tehet. A szem belázasodik, fájni kezd, erős fényérzékenység lép fel, hasonlóan a napszúráshoz. Ezt hívják hóvakságnak és ezért is tartanak az inuitok olyan szemüveg féleséget, ami segít kiszűrni a napfényt.

Ők természetesen még nem UV szűrős sötétített üveget használtak. Egy jávorszarvas agancsán vájtak vízszintes csíkot. A csont íve követve a fejformát elzárja a sok fényt, az az egy vízszintes csík pedig pont elég ahhoz, hogy kilássanak, ne veszítsék el az irányt és periférikus látásuk se szűküljön nagyban. A rögzítést megoldották részben az agancs átfúrásával, fülük mentén egy pántot vezetve végig, de kifinomultabb darabok a csontot faragták tovább szárnak. Nesze neked modern tudomány!

A szemüveg megítélése

Amikor már nem csak a tehetősek kiváltságaként létezett, hanem a polgári réteg is megengedhette magának, egyre elterjedtebb lett a szemüveg is. De kezdetben nem önként. Eleinte nagy választék nem igazán adódott abban, hogy ezek hogyan is nézzenek ki. Akkor pláne nem, ha az ember nem tudta megfizetni az egyediséget, de még akkor sem volt nagy a kialakítás-béli változatosság pusztán technikai korlátok miatt.

A fejlődés során kezdetben sokkal inkább a lencsék tökéletesítésére koncentrált az ipar és a szemészetekkel működött szorosan együtt, kvázi kiszolgálván az orvosi igényeket, semmint a divathullámokat. Éppen ezért az az igény, hogy a páciens ki is nézzen valahogy, elég sokáig érdektelen maradt a szemüveg gyártók számára. Ettől még a betegek ódzkodtak tőle, mert igen keveseknek állt előnyösen.

Emellett az idős kor, a gyengeség jeleként fogták fel, így főleg férfiak mondtak rá nemet hiúságból, akkor is, hogyha egyébként égető szükségük lett volna rá. A szemüveg mostohasorsán a napszemüvegek megjelenése segített. Az amerikai hadsereg kezdte nagy mértékben először használni őket, hogy a levegőben a pilótáik ne vakuljanak meg a felhők fölött. Hasonlóak ott is a viszonyok, mint a végtelen hómezőn, ráadásul a fémváz is csak tovább szórja a fényt, így a polárszűrő kifejlesztését is a légierőnek köszönhetjük. A pilóták aztán nem csak a levegőben hordták a napszemüvegüket, hanem nyilatkozattételkor is, sőt hazatértük után. A hadsereg szeretete, a talpraesett férfi jelképe kishamar a napszemüveg lett, ami aztán a filmvásznon is megjelent, mint a vad, vonzó férfi és nő kiegészítője.

Mivel a funkció mellett a megjelenésen volt inkább a hangsúly, napszemüveget aztán mindenféle méretben, formában és színben kezdtek gyártani, igazodva a divathullámokhoz és trendekhez. Ki ne tudná, mi az a hippiszemüveg például? Ezt a sikert látva a szemüveg gyártók is csatlakoztak a piachoz, hiszen, akinek jól áll a napszemüveg és eddig ódzkodott a szemüvegességtől, talán most könnyebben vásárol látáskorrekciós eszközt is.

Leáldozóban a szemüveg?

Igaz, hogy megjelentek olyan technológiák is, mint a kontaktlencse vagy a lézeres szemműtétek, amelyek már szemüveg nélkül oldják meg a látásjavítást. Valószerűtlen azonban, hogy a szemüvegre soha többé nem lesz szüksége az emberiségnek, hiszen számos olyan előnye van, amelyet még nem tudtak pótolni. A legkevésbé terheli a szemet és a legrugalmasabb.

A látásjavító műtét még elég drága, ráadásul ritkán végezhető el többször egy páciensen, ha esetleg idősödéskor ismét problémák lépnének fel. Változó dioptriaértékkel semmi értelme a technológiának. Emellett a kontaktlencse viselés hosszútávon leterheli a szemet. Szárad, bevérzik, illetve egy bizonyos életvitelt kíván meg, ahol az ember mindig készenlétben tartja a folyadékot, tokot, szemüveget. A szemüveg tehát marad még egy darabig, addig viszont legalább változatos formákban, hogy mindeni megtalálhassa a számára legelőnyösebbet.